Bezár a bazár

Úgy döntöttem, hogy a blogomat átköltöztetem egy másik szolgáltatóhoz.
Már régóta gondolkoztam ezen, mert a Windows Live-nak szerintem több a hátránya, mint az előnye. Eddig a megszokottság és a lehetőség a rengeteg kép feltöltésére tartott vissza.
De mostanra meguntam a hátrányokat.

Szóval, ha továbbra is érdekel, mi történik velünk Ausztráliában, látogass el az új blogomra:

Ausztráliából jelentem

Címem, ha véletlenül nem nyílna meg az ablak:
http://alexandrainaustralia.blogspot.com

Ne felejtsd el, hogy a receptjeim egy másik tematikus blogon találhatók, mely továbbra is él:
Alexandra Gasztroblogja

Címe, ha véletlenül nem nyílna meg az ablak:
http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/

Remélem, továbbra is olvasóm maradsz!

Kategória: Mindennapi élet Ausztráliában | Hozzászólás

Takarítás

Zsebi a kis konyhájában játszik, mi a nappaliban vagyunk. Egyszer csak hallom, hogy szenved valamivel és elégedetlenkedik, nagy zajt csap. Megyek, hogy megnézzem mit csinál: a felmosófát kihozta a WC-ből, hogy feltörölje a pisit a padlóról, amit pár perccel korábban odacsurgatott :)

Kategória: Zsebi | 1 hozzászólás

A legjobb játékok

A felsorolás nem jelent sorrendiséget is, csak ahogy eszembe jutnak a dolgok:
 
1, üres műanyag flakon: ez ugyebár mindenhol felkerülne egy képzeletbeli dobogóra.
2, a wc papír tárolóba beletenni a wc pumpát: "de hát ha pont belepasszol…!"
3, a wc kefét kihozni a nappaliba és lesöpörni vele mindent: "csak segítek…"
4, minden fiókot kihúzni, akkor is, ha alig érem fel, a tartalmukat pedig a fejünk felett a hátunk mögé dobálni,
5, kidobálni az összes legót a dobozából,
6, számítógépegér
7, billentyűzet
8, a telefont beledobni a a) vízzel teli kádba, b) vízzel teli felmosóvödörbe c) vízzel teli pohárba, d) vízzel teli bármibe
9, lepisilni az ülőgarnitúrát - amit egyébként soha nem szokott – kizárólag akkor, ha egy idegen is jelen van a lakásban
10, minden létező elemet, amit a lakásban találunk, begyömöszölni a szánkba
11, a gyümölcsöket kidobálni a gyümölcstálból. Ha véletlenül találunk egyet a földön, akkor abba belerágcsálni.
12, meghúzni a daddy orrát amikor az épp puszit akar adni,
13, felmászni a létező legmagasabb pontra és ott ugrálni, miközben figyeljük a szülők reakcióját
14, megpróbálni lemászni a lépcsőn a bezárt kapu alatt (természetesen beragadt…)
15, felmászni a lépcsőn, amikor a bejárati ajtó véletlenül nyitva marad
16, csak a működőképes telefonok a szórakoztatók
17, ha a földre pisilünk, a kezünkkel kell eltüntetni a nyomokat
18, a cappuccino készítés mindig szórakoztató. Ha meghalljuk a kávéfőzőgép hangját, azonnal a konyhába kell sietni és végig kell nézni a folyamatot.
19, gombok nyomogatása: liftgomb, gombok a kávéfőzőn, riasztó, stb.
20, bemászni mindenhova, ahova beférünk: fiók, sütő, doboz, vízzel teli felmosóvödör, stb.

Kategória: Zsebi | 6 hozzászólás

Anyák Napja

Ausztráliában ma van anyák napja.
Az ajándék mellé kapott kártyán a következő idézet olvasható:

"I hate housework! You make the beds, you wash the dishes and six months later you have to start all over again!"

"Utálom a házimunkát! Beágyazol, elmosogatsz és 6 hónap múlva megint kezdheted az egészet elölről!"

Nem értem, mi ezen olyan mulatságos…


Kategória: Mindennapi élet Ausztráliában | Hozzászólás

Helyzetjelentés Zsebiről

Sokszor kapom a kérdést, mi újság velünk, beszél-e már Zsebi magyarul, meg ilyesmi.

Szerintem jelen pillanatban magyarul többet ért, mint angolul. Ügyesen tudja mondani, hogy "de". Gyakorolja is rendesen Mostanában minden "kaka". Érthető, hisz amióta EC-zünk, talán ez volt az egyik leggyakrabban hallott szó A madár is "kaka" (a kakadúnál ezt helyesen alkalmazza), a kutya is "kaka", a cumi is. Van, amikor rámutat a bilire és mondja, hogy "kaka" – ez egyértelműen azt jelenti, hogy biliztetni kell  Bár most épp bilistop van… 
A kutyákat utánozza is, egy kis "haa-haa"-val, de ma sikerült "vaa-vaa"-t mondania. Felismeri őket akkor is, ha csak a hangjukat hallja, illetve ha látja őket.
Esténként néha fel szoktam neki olvasni a Miaú című mesét a Vidám Mesék c. könyvből, kiegészítve egy kis extra ugatással, nyávogással, cincogással és kukorékolással. Zsebi nagyon szereti, amikor mami így leállatosul és ilyenkor általában megáll vigyorogni – mert egyébként épp azzal van elfoglalva, hogy az ágyról lemásszon és körbefussa, menekülést imitálva. Fel is vettük ezt az esti szokások közé: Zsebi szökik, mami észreveszi, elkapja, Zsebi hangosan kacag, stb. 5-10 perc után annyira elfárad, hogy amikor villanyt oltok és megkapja a jóéjszakát-anyatejcsit, 5 perc sem telik bele és már hasra fordulva alszik is.

Az evéssel nincs gondunk. Reggelire a müzlinkből eszik, hacsak előtte már nem zabált be gyümölcsből. Általában ugyanis ott ül a konyhában az etetőszékben, miközben készítem a müzlinket és közben eszi az áfonyát, banánt, epret, amit épp a reggelibe teszek. Müzli után daddyvel cappuccino és pirítós készítés, szigorúan csak Zsebi társaságában: imádja a kávéfőző hangját . Ő is megkapja a maga kis babyccinoját: egy kevés tejhab a mini ikeás poharában. Ennél több tejterméket nem igazán szokott kapni, ezt is csak azért, mert a tejhabnak olyan különleges állaga van. Így a család minden tagja cappuccinózik és pirítóst majszol. A piritósra ABC krémet (= Almond, Brazil nuts, Cashew nuts, vagyis mandula, brazil dió és kesudió krémszerű keveréke) kenünk egy kevéskre mézzel. Bár a krém egyáltalán nem édesített, szerintem méz nélkül is jó, de mivel a méz meg egészséges, hát az enyémre is kerül.
Ebédre és vacsorára szintén azt kap, amit mi eszünk. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszik, tulajdonképpen mindet eszi, nincs olyan, amit ne szeretne. A húst is úgy falja, mint akit egyébként éheztetnénk. Az osztrigát is szereti, az apja időnként azzal eteti (konzerv osztriga).
Tejbegrízt ritkán készítek, de ha igen, akkor rizstejjel, a fahéjat belekeverve + egy kevés a tetejére, mindenféle édesítés nélkül. Szereti. Mi is.
Igyekszik egyedül enni, akár villával, akár kanállal, vagy kézzel, vagy csak úgy minden nélkül, a szájával a tányérról Két lapátolás között pedig szereti, ha tesszük az ételt a szájába, az kevésbé fárasztó és sokkal kényelmesebb.
Sok vizet iszik. Ennek örülök. Van, hogy mutogat a mellemre vagy húzgálgatja a blúzomat, ilyenkor általában megkínálom egy kis vízzel. Az étkezésekkor mindig teszek neki egy pohár vizet is az asztalra, mert úgy könnyebben csúszik a falat. Teát, kakaót, gyümölcsleveket nem szokott inni, de nem is kínálom. Az én teámat már kóstolta, illetve néha facsarok egy kis narancslevet is – ha olyanja van, akkor meg is issza.

Napközben általában egyszer, néha kétszer alszik. Szinte mindig pelenka nélkül, csupasz fenékkel kerül a kiságyába és nem szokott bepisilni. Az ágyának az egyik oldaláról teljesen eltávolítottuk a rácsot még hónapokkal ezelőtt és soha nem esett még le. Kezdetben még tettem az ágy elé egy vastag takarót, de most már az sincs ott. Viszont amikor felkel és nem túl nyűgös, akkor ügyesen lemászik az ágyról és kijön a szobából (az ajtót épp emiatt nem zárom be, hanem egy becsapódásgátlót teszek rá, hogy ki tudjon jönni).

Keddenként délelőtt elviszem a közeli könyvtárba, ahol felolvasást szoktak tartani 0-5 éves gyerekek részére. A felolvasás után valamilyen kézműves foglalkozás van (általában rajzolás) és már vége is a programnak. Mi utána egy kicsit elvegyülük a gyerekkönyveknél, ami Zsebinél a könyvek polcról való lepakolását jelenti
Az egész teljesen ingyenes és sok kisgyerek látogatja.
A könyvtárról jut eszembe: múltkor kikölcsönöztem egy könyvet, de valamiért nem tudtam online meghosszabbítani, így késve vittem vissza. Kiváncsi voltam, vajon mennyi lesz a késedelmi díj, de meglepetésemre semmit nem kellett fizetni: a könyvet ugyanis Zsebi kártyájával kölcsönöztem ki és a gyerekkönyvek után nem jár késedelmi díj… az már csak érdekesség, hogy nem valódi gyerekkönyvről volt szó, hanem a You are your child’s first teacher  (Te vagy a gyermeked első tanára) című könyvről.
Szerdánként továbbra is úszni járunk, csütörtökönként pedig a heti bevásárlást intézzük. A hétfő és a péntek mindig ad hoc módon alakul.

Zsebi imád sétálni, futni, székekre és onnan asztalokra felmászni, lépcsőzni. Most már nem négykézláb mászik fel a lépcsőkön, hanem egyik kezével a korlátba kapaszkodik, másikkal az én kezembe. A lefele lépegetés még nem zökkenőmentes, de azt is egyre ügyesebben műveli. Szeret kergetőzni és bújócskázni (ez még annyiból kimerül, hogy mami jól láthatóan elbújik és Zsebi megkeresi). 
Játszótéren a csúszda mindent visz Első körben általában a csúszda alsó részétől mászik felfele, ameddig fel tud menni, felmegy, aztán hason lecsúszik De volt már arra is példa, hogy fellépcsőzött a csúszda felső részéhez és onnan csúszott le hason Ez csak attól függ, hogy milyen csúszdával van dolgunk.
A hintázást is szereti, csak az nem tudja egyedül csinálni.

Zsebi imádja megbámulni az embereket is. Odamegy vadidegenekhez, megáll tőlük egy méterre és bámulja őket. Ma például egy járókelő odaintegetett neki, mire visszaintegetett A gyerekek még jobban
lekötik a figyelmét. Volt már, hogy azt figyelte a játszótéren, hogy egy tőle kb. 1 évvel idősebb kislány mit csinált, és mindenhova követte. A kislány meg azt leste, hogy Zsebi nézi-e, ennek megfelelően produkálta magát

Mi van még?

Ó, majdnem elfelejtettem a legszórakoztatóbbat, a cipőt!
Zsebi szeret cipőt hordani. Főleg azóta, amióta van egy csipogós cipője Minden lépésre csipogó hangot ad ki. Úgy vettem, hogy nem is tudtam, hogy csipogós (online vásárlás volt). Zsebi mindig hozza valamelyik cipőjét, hogy adjam rá. Persze, azt nem tudja, melyik csipog, ezért minden alkalommal, amikor cipőt adok rá, el kezd benne toporogni, hogy csipogjon a cipője Valamelyik este sehogy sem tudtam Zsebit ágyba dugni, mindig lemászott az ágyról. Úgyhogy meguntam, és kiengedtem a szobából, hogy majd ha megfelelően elfáradt, megint megpróbálom lefektetni. Zsebi viszont csak átment a szobájába, megfogta a csipogós cipőjét, visszajött a hálószobába és felmászott az ágyra. Ezzel adta tudomásomra, hogy a cipője nélkül nem hajlandó ágyba bújni Aznap este valóban cipővel a lábán aludt el (pillanatokon belül), amit később húztam le róla.
A csipogós cipője nagy sikert arat az ismeretlenek körében is, legyen az felnőtt vagy gyerek. Azt hittem, az ilyen csipogós cipő teljesen hétköznapi dolog, de úgy tűnik, hogy itt nem. Az biztos, hogy mindig tudom, hol jár drága gyermekem, mert hallom
A csipogós cipőn kívül beszereztem még egy majmos hátizsák-pórázt is, ami nagyszerű szolgálatot tesz az én kis függetlenséget szerető gyermekem kordában tartásában. Jól nézünk ki, amikor póráz vége a kezemben, Zsebi hátán a majom, és sétálunk a csipogós cipőjében

No, azt hiszem, nem felejtettem el semmi egyéb lényegeset.
Ügyes gyerek, kiegyensúlyozott, barátságos, imád minket utánozni (fűrészel, főzőcskézik, stb), egyre önállóbb és egyre jobban kifejezi a saját akaratát.
Itt tartunk.

Kategória: Zsebi | 1 hozzászólás

Már megint gombák

Az alábbi gombák egyik napról a másikra nőttek ki az egyik cserepes növényünk mellett. Kb. 2 napig éltek, aztán a tűző nap sugarai elfonnyasztották őket.
Addig szépek voltak, főleg reggeli fényben.
 
 
 
 
 

Kategória: Mindennapi élet Ausztráliában | Hozzászólás

Ausztrál húsvét

Gabinak tett ígéretemhez híven, így utólag beszámolok az ausztrál húsvétról.
 
Azt nem tudom, hogy a tapasztalataimat mennyire általánosíthatom, mindenesetre a következőket látom:
 
Ausztrália annyira multikulturális ország, a húsvét pedig annyira megosztja a vallásokat, hogy itt nincs igazán egységes ünneplés.
Az egyik leghosszabb ünnep, tekintve, hogy nem csak húsvét hétfő, de már Nagy Péntek is szabadnap.
Nincs locsolkodás, nincs körbejárás, iszogatás, ilyesmi, ami ekkora távolságból egész nosztalgikus emlékeket vált ki az emberből. Na nem a büdös kölnik hiányoznak, de Apu meglepetésszerű vízzel való nyakonöntése mindig nevetésbe fulladt. Mármint Apu öntött nyakon engem, nem fordítva
Vasárnap, a mi tágabb családunkban (mármint a férjem oldalán), ahol gyerek van, a csokitojásokat eldugják a kertben, amit nekik meg kell keresni. Ez jó szórakozás, gyerekkoromban nekem is volt ilyesmiben részem – de mi nem csináltuk. Zsebi még kicsi hozzá, csokitojást meg egyébként sem kap.
A vasárnapi ünnepi reggeli elég bőséges. Ekkor a családfő ünnepélyesen annyi részre vágj fel egy főtt tojást, ahányan az asztalnál ülnek. Ez jelképezi a család egységét. Gondolom, ez katolikus szokás lehet.
 
Mi a vasárnapi ebédet anyósoméknál fogyasztottuk, aki meghívta erre az alkalomra Heidi legközelebbi barátait is.
Hétfőn pedig canberrai unokatestvérekkel találkoztunk.
 
Nagyon nem is készültem erre az egészre, de azért festettem néhány piros tojást. Hogy egy kicsit megcifrázzam őket, befőttes gumikat tettem egy tojásra és úgy mártottam a festékbe. Ahol a gumi hozzáért a héjhoz, ott a festék nem fogott, viszont gyönyörűen éles csíkok maradtak a helyén. Az eredmény szerintem tetszetős lett, fogok még ilyesmit csinálni.

Ha valaki közösségi ünneplésre vágyik, általában vannak húsvéti programok. Mi pénteken az egyik közeli virágkereskedőhöz mentünk, ahol állatokat lehetett simogatni. Tudod, hogy van ez: gazdag gyerek az állatkertbe megy, szegény gyerek az állatkereskedésbe
Komolyra fordítva a szót: jó volt. Igaz, a csirkéket, birkákat, kecskéket nem tudtuk megsimogatni, de Zsebit így is lenyűgözték. Ahogy mami utánozta a hangjukat, az meg különösen
Láttunk még ott kalitkán kívül lévő, emberi simogatsához szoktatott lórikat (nem mintha a teraszunkon nem lenne elegendő), vásárlók által kalitkából kiengedett pintyeket, megvásárolható nyuszikat (amiknek aztán húsvét után a gyerekek visszaadják a szabadságukat, azok meg szabadon szaporodnak, mint a nyulak), tengerimalacokat, egereket, kiskutyákat. Zsebi tágranyílt szemekkel csodálta meg őket, nagyon élvezte az egészet.
Húsvét vasárnap a parkban húsvéti gyerekprogramok vannak, de ebből most kimaradtunk. Jövőre viszont megnézzük.

 
Ennyiből ki is merült az ünneplés.

Reformáljátok meg a húsvétot otthon! Vissza a gyökerekhez címmel, ne engedjétek, hogy kölnivel locsoljanak meg, csak vízzel! Ne adjatok pénzt a locsolásért, csak tojást (lehet csoki is)! A húsvétot a nők többsége utálja (nem találkoztam még olyan nőtársammal, aki szeretné), pedig a hagyományos mód sokkal szórakoztatóbb volt (persze, mert én soha nem voltam nyakonöntve egy vödör hidegvizzel…). Sokkal jobb egy hagyományos húsvét, mint egy semmilyen.

Azt hiszem, Zsebit megtanítom majd a vizes locsolkodásra…

Kategória: Mindennapi élet Ausztráliában | 2 hozzászólás